Én lennék... Hiko-chan, naaaagyon nagy anime-manga-Japán rajongó, de ez nem mond semmit ^^' Felgyőn töltöm napjaimat, itt, ahol szinte semmi sincs. Nagyszerű >_< De komolyan! Az egyetlen látványosság egy ×ar kis "domb". Már ha lehet dombnak nevezni! Hú.. ezen még el kell gondolkozni... Mindegy!
A "domb"-tól pár méterre ásatások voltak, valami honfoglalás kori temetőt találtak vagy tudomisén mi volt ott, lényeg hogy láttam igazi emberi csontokat! A játszótérnek viszont lőttek, feldúrták az egészet! Nem mintha érdekelt volna az a 2 hinta, egy múkuskerék, egy mászóka meg 2 palincs -.-" De azért szegény gyerkőcök, hogy fogják kibírni játszótér nélkül? Túlélik, én is túléltem... De lehet hogy nekem megártott még régebben, és azért lettem ilyen dinka....
Szegény kicsi Hiko-chan életéből, az én életemből kimaradt a játszótér, ezért nagyon magányos lettem egy nővérrel és azzal a többszáz plüssállatával, ezért menekültem egy másik világba, ahol az animék hódítanak. Mikor volt az? Régen!!!Sok sok évvel ezelőtt, amikor még szegény én nem ismertem a legnagyobb remekműveket és a legjobb anime-pasikat *.* Ejnye de rég volt! Elsős osztály körül?? Kábé
További éveket töltöttem abban a szerencsétlen általános suliban, ami kegyetlen béna -.-" azért mentem át Csongrádra a gimibe, ahol ugye sokkal nagyobb élet van, 100× feljettebb, mint az a kis izé, amit László Gyula Általános Iskolának hívnak... Még a neve is jobb Batsányi János Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, a Csongrádi Oktatási Központ(CSOK) Tagintézménye. Ejnye, de miér' ilyen hosszú?Mindegy ^^, nekem tetszik. Mivel senki se fogja ezt az izét olvasni, asszem jól elleszek, nem fogok unatkozni xD Jajj, villámlott! Na megyek!!
